Lehet valami párhuzamot vonni a mostani helyzet és a között, amikor a Broken Frame lemezt készítettétek ?
Nem igazán, mert akkor még csak beindulóban voltunk - 1981-1982 táján még nem voltunk olyan tapasztaltak, mint most. Ma már sokkal inkább tudjuk, milyen irányba akarunk haladni.

A Broken Frame talán a leggyengébb Depeche Mode-lemez.
Tudom, sokak szerint hasonló a helyzet, mint akkor volt, de Alan (Wilder, a nemrégiben kilépett negyedik Depeche Mode-tag) távozása egészen más helyzetet teremtett, mint annak idején Vincenté (Vince Clark alapító tag az első lemez után hagyta ott a társaságot). Vince írta addig a dalok többségét - ezért az ő akkori távozása sokkal jelentősebb volt, mint most Alané.

Mennyiben változtak meg közöttetek az erővonalak - ha megváltoztak egyáltalán ?
Azt hiszem, sok minden megváltozik, mert az ember rákényszerül arra, hogy így vagy úgy megpróbálja pótolni Alant. Három ember esetében a döntéshozatal mindig más, mint négynél, mert kettő kettővel szemben más helyzetet teremt, mint kettő eggyel szemben. Ami azonban meglepett engem, az az, hogy az együttesen belüli hajtóerő egyáltalán nem károsodott. Annak ellenére, hogy az elmúlt év az eddigi legnehezebb évünk volt. Mindezek ellenére vettük fel eddigi egyik legjobb lemezünket.

Mikor vált világossá, hogy az eddigi egyik legjobb lemezeteket csináljátok ?
Akkor, amikor kiderült, hogy milyen jók a számok. Bár az is igaz, hogy egy nagyon jó számokból álló lemezt is könnyen el lehet b...ni. Úgyhogy arra figyelni kell. Meg arra, hogy a lemez milyen érzést áraszt. Ennek a lemeznek minimalista hangzása van. Amire mindig is minden lemeznél törekedtünk, de amit sosem tudtunk igazán elérni. Ez az, ami nekem személy szerint nagyon tetszik. A dolog egyébként Tim Simenonnak köszönhető, az ő produceri munkájának.
Amiben többnyire mindig szerencsénk volt a Depeche Mode karrierje során, az az, hogy jól válogattuk meg azokat, akikkel dolgoztunk.

Az Ultra ugyanolyan sötét hangultot áraszt, mint a korábbi Mode-lemezek. Ez a sötét tónus mennyire jellemző rátok ?
Mint személyiségekre ?
Igen.
Ezeket a dalokat Martin írja, de a valódi életben még ő sem olyan, mint a sötét világ, amiről a számok szólnak. Egyszerűen ilyesmiket vet papírra, de valójában nagyon jókedvű srác. Amikor a számok készülnek, leírja, mi van a fejében, és a gondolatok gyakran sötétek, mert bennük van az élettel való elégedetlenség. Van a lemezen egy szám, aminek az a címe: Insight, a befejező dal, aminek az a mondanivalója, hogy noha úgy érzi az ember, az élet nyomorúságos, végül is érdemes megélni.

Más. Milyen emlékeid vannak arról a Mode-kultuszról, ami Magyarországon a nyolcvanas évek végén uralkodott ?
Volt alkalmunk megtapasztalni, és nehezen emészthető élmény volt. Amikor először Magyarországon jártunk (1985), az kellemes élmény volt, szabadon lehetett járni az utcákon, Budapest gyönyörű város volt, sok mindent meg tudtunk nézni. A további két látogatás alkalmával alig tudtunk az utcára menni, amit nagyon sajnáltunk. Mára ez valószínűleg megváltozott, és nem vagyunk többek egy nagyon népszerű zenekarnál.

Szerinted minek köszönhetően volt az akkoriban a mainál jóval elszigeteltebb kelet-európai tinédzserekre a Depeche Mode ilyen példátlan hatással ?
Úgy gondolom, másképpen néztünk ki, mint bármelyik zenekar, és a zenénk is más volt. Törekedtünk arra, hogy olyan helyeken is játsszunk, mint Budapest vagy Prága, Kelet-Berlin, abban az időben, amikor a dolgok másképp áltak, mint ma. Ezek kombinációja lehetett az ok.

Egy másik piac, ahol továbbra is töretlen a Depeche Mode népszerűsége, Észak-Amerika, ami önmagában is nagy eredmény, hiszen a nyolcvanas években sikeres angol együttesek közül gyakorlatilag egy sem volt képes az ottani folyamatos népszerűségét fenntartani. Szerinted ennek mi a titka ?
Talán mi vagyunk az egyetlen brit együttes, amely hű maradt az eredei zenéjéhez. Mindig is európainak tekintettük magunkat, azonkívül minden amerikai zenekar hangzásától elütött, amit csináltunk. És ezt az ottaniak méltányolják. Mert más, mint a többi. És Martin szövegei hatnak az idegvégződésekre. A fiatal amerikaiakéra ugyanúgy, mint a fiatal magyarokéra.
Ugyanakkor az amerikai sikerek tekintetében is voltak más elemek - például a rengeteg kemény munka. Rengeteget turnéztunk, sokat dolgoztunk. Az ilyesmi nem véletlenül történik.

Mennyire volt az elmúlt három évben reális az esély, hogy a zenekar felbomlik ?
Tavaly májusban nagyon közel voltunk ehhez. Amikor David éppen a... (hosszú gondolkodás után) problémái közepén volt. De ne felejtsd el, hogy annak ellenére, hogy a zenekar közel állt a felbomláshoz, David már tizenegy hónapja józan. A lemez elkészítésének utolsó tizenegy hónapja nagyon élvezetes volt.

Ha valami történt volna vele, folytattátok volna Martinnal ?
Nem. Mint Depeche Mode nem.
 
Köztudott, hogy a legutóbbi turné nagyon kimerített benneteket, hogy neked gyötrő fejfájásaid voltak. Miért volt  a koncertezés olyan fárasztó ?
Amint elkészültünk az albummal, tizennyolc hónapos turnéra indultunk. Tehát egyben két és fél évet vett a dolog igénybe  az életünkből. David nagyon a kábítószerek hatalmában volt. Minden döntés, amit akkoriban kellett hoznunk, nagyon nehéz volt. Rengeteg időt töltöttünk távol a családunktól, nem volt kellemes turné.

És ha majd újra turnéztok, hogyan lehet az ilyesmit elkerülni ?
A zenekaron belüli légkörnek meg kell változnia. Nem vagyunk már abban a korban, amikor minden este partyra megy az ember a koncert után. Dave különben sem járhat partykra. Tehát más környezetet kell teremteni, és valószínűleg a turnét is rövidebbre kell fogni.

Tehát kis lépésekkel mentek előre ?
Egyelőre promotáljuk az albumot, így is sok dolgunk van, több száz interjút adunk.Amikor a legutóbbi album elkészült, azonnal próbálni kellett a koncertekre. Nézd meg a U2-t. Mostanában állandóan próbálnak, és tizennyolc hónapig fognak turnézni, és nincs idejük arra, hogy megfelelő módon promotálják az új albumot, hogy időt adjanak az embereknek, hogy megismerjék a lemezt. Mi most abban a fényűző helyzetben vagyunk, hogy hat hét után élvezhetjük a munka sikerét a családi és baráti körben.És lehet, hogy az év végén újra stúdióba megyünk. Úgyhogy ez most nagyon kellemes.

Te magad említetted a U2-t. Úgyhogy hadd kérdezzek meg valamit, ami Anton Corbijnnel kapcsolatban az elmúlt pár évben többször eszembe jutott.
Igen.
Három élvonalbeli zenekar rendszeres fotósa jelenleg.
Igen.
Nem zavar ez titeket ?
Öööööö. Nem mondhatnám. Nekünk minden vizuális anyagunkat ő csinálja, a U2-t csak fotózza, és az a dolga, hogy annyira különböző fotókat csináljon, amennyire csak lehet, attól függően, hogy a zenekarnak, amelyikkel dolgozik, mi az image-a. Mi is hatunk arra, hogy másfajta fotókat csináljon rólunk, de nem hiszem, hogy ha valaki megnézi a rólunk készült fotókat meg a U2-ról vagy másokról készült fotókat, azt mondaná: ez kifejezetten Anton Corbijn.

Az embernek az az érzése, a ti zenétekhez sokkal több köze van a fotóinak, mint a R.E.M.vagy a U2 esetében.
Lehet, de ehhez az is hozzátaartozik, hogy amint átadja a U2-nak a felvételt, elveszti a kontrollt felette, tehát például a lemez grafikai munkái felett nem rendelkezik, nálunk pedig a borítót is ő tervezi. Más tehát a munka jellege. Azonkívül a videoinkat is ő csinálja, ennek köszönhetően pedig egy egységes tematikai vázat lehet felépíteni.

Lesz az együttesnek negyedik tagja ?
Nem. Egyelőre nem. Úgy érted, ötödik tag, ugye ? Daniel Miller volt mindig is a negyedik tag.
Úgy értem, hogy...
(Nevet.) Persze, viccelek. Lesznek emberek a színpadon, ha élőben játszunk, egy dobos és egy billentyűs, session-zenészek.