A Toast Hawaii tekintetében mire vagy eddig a legbüszkébb?

Úgy gondolom hogy sokmindent elértünk a Client-tel, akik elsoként szerzodtek hozzám. Büszke vagyok arra, hogy a Client-et nemzetközileg elismert csapattá tettük, ráadásul ez nagyon jó hangulattal, sok örömmel járt.

A Depeche Mode-on belüli munkád miképp hatott arra ahogy a Toast Hawaii-t muködteted?

Nagyon sokat segített. A Depeche Mode-dal nagyon szerencsések voltunk, hogy szinte soha nem volt managerünk, különösen a kezdeti idoszakban, az elso tizennyolc évben... Eredetileg egy nagyon kicsi, független labelnél voltunk, a Mute-nál, ami akkor még csupán egyetlen személybol állt, késobb aztán kettobol, majd egyre csak bovült. Nagyon is részt kellett vennünk a lemezkészítések és ön-managelés logisztikai munkáiban is. Ez rendkívül sokat segített a saját label megalapításában és a Client managelésében. Sokan azt gondolják – és nem tévednek nagyot - hogy e téren a zenészeknek nincs nagy tapasztalatuk, sok lemezcég és manager valóban direkt távol tartja a muvészeket az efféle tevékenységektol.

Sok Depeche Mode fan korábban kizárólag a te személyes közremuködésed miatt fordult a Toast Hawaii felé. Nem aggódsz amiatt hogy a Toast Hawaii-t csupán Depeche Mode melléktevékenységként látják?

Nos, eloször is nagyon büszke vagyok arra a tényre, hogy ha elkezdek egy projektet, az rengeteg embert érdekel. Nagyon büszke vagyok a Depeche Mode-os munkámra, ami nyilvánvalóan segít, így egyáltalán nem látom ezt aggasztónak. Ez kifejezetten elonyös. A DJ karrieremben is sokat segít, tudom hogy ha DJ-ként lépek fel, az érdeklodok jelentos része foképp Depece Mode rajongó. Sok lehetoséget ad ez számomra, és erre büszke vagyok. Egyáltalán nem érzem hátránynak.

Daniel Miller és a Mute hogy reagált amikor eldöntötted hogy saját labelt alapítasz?

Daniel már a kezdetektol sokat segített nekem a lebel megalapításában. Akkor már ismertem a Client-et és dolgoztam is velük, de igazából nem tudtam hogy mitévo legyek, labelt hozzak létre, a managerük legyek, vagy leszerzodtessem oket valaki máshoz. Sokat beszélgettünk errol Danniellel és neki nagy szerepe volt abban, hogy elindítottam a Toast Hawaii-t.

A saját tapasztalataid alapján milyen tanácsokat adnál annak, aki a zeneipart az üzleti-, és nem a zenészi oldalról akarja megközelíteni?

Az üzleti és a muvészi oldal többé-kevésbé együtt járnak. Én részben a zenei, részben pedig az üzleti oldalt képviselem. Szerintem jelenleg is számos lehetoség rejlik a zenében, még akkor is ha a sajtó az összesített eladási listák alapján azt sugallja , hogy a zeneipar lemeno ágban van. Szerintem ez az idoszak kedvezo például az internetes eladásokkal foglalkozó labelek számára. A zenekészítésre és mások zenéinek megjelentetésére is egyaránt alkalmas ez az ido.

Feltehetoen sok demot küldenek – ezek között volt olyan amely különösebb hatással volt rád?

Igen, rengeteg demot kapok, szerencsére, és mindig meg is hallgatom oket, mindegyiket, két okból is – a kiadóm és a DJ tevékenységem miatt. Mindig keresem az új DJ trackeket. Sok demo tetszett , de igazán kiemelkedoen jót eddig még nem találtam. Most egy kicsit elakadtam abban a tekintetbe,n hogy új eloadókat szerzodtessek a kiadómhoz, a Client-tel és a Depeche Mode-dal való jelenlegi munkáim miatt. Nem akarom túlvállalni magam, bár ha valami igazán elképeszto akadna az utamba, akkor biztos nehezen mondanék nemet.

A Mute hosszú ideje az „elektronikus zene vízválasztója” hírnévnek örvend. Milyen reményeket fuzöl e tekintetben a Toast Hawaii-hoz, mondjuk úgy húsz év távlatában?

Nem igazán tudom ezt még elképzelni. Hasonlóképp, ha Depeche Mode jövojérol kérdeztél volna a kezdetekben, csak pár évet jósoltam volna magunknak. Ehhez képest már több, mint húsz éve itt vagyunk, ami abszolút hihetetlen. Nagyon szeretem a jó dalokat, azok vezetik a zenét, úgyhogy remélem húsz év múlva az emberek azt mondják majd, hogy jó fülem volt a jó dalokhoz, hogy találtunk néhány jó eloadót, és kiadtunk néhány jó lemezt. Ennyi, tényleg.

A Client-et gyakran az electroclash szcénába sorolják, és Miss Kittin-hez, illetve az Adult-hoz hasonlítják. Ez határozza meg majd a labeledhez szerzodo eloadók stílusát is a jövoben?

Szeretném azt hinni, hogy nem csak elektronikus zenei eloadokat szerzodtetek majd. Mint már említettem, nagyon szeretem a jó dalokat, és mindenféle zene érdekel, úgyhogy nem ellenezném a más mufajú csapatokkal való együttmuködést sem. Ugyanakkor természetesen az elektronikus zenéhez értek a legjobban.

Képzelted volna valaha is hogy headline DJ lesz beloled? Hallhatunk majd Andy Fletcher mix albumot?

Valójában egész sokat DJ-ztem fiatal koromban is, és amikor éttermem volt Londonban, az ottani zenét is mindig én raktam össze. A Client-tel aztán újra elkezdtem és nagyon élveztem, és itt tart most is a dolog – élvezem. Sokkal jobban megy, mint reméltem volna. DJ-ként sokkal jobban izgulok, mint amikor csapatban zenélek. Hogy készítek-e mix albumot, azt még nem tudom, de ami azmúlt pár évben történt az mind meglepetésként ért, úgyhogy ki tudja.

A Client-tel való turnézás hogy hasonul a korábbi turné élményeidhez?

A Client-tel turnézni sok tekintetben olyan, mint régen a Depeche-el, 1980-81 körül, úgyhogy a fiatalságom élem újra. A mostani Depeche turnék persze már csak limousine, magánrepülo, legjobb hotelek. A Client-tel egy fokkal „keményebb”, de nagyon jól bántak velünk eddig a szervezok, és mindig nagyon jól éreztük magunk.

A Depeche Mode egy mérföldkonek számító csapat, annak köszönhetoen ahogy használtátok a legújabb zenei technológiákat, például a sample-eket a 80-as években. Manapság, hogy egy laptoppal bárki elektronikus zenéket készíthet, elképzelheto hogy eloadók hasonló hatással legyenek a zenei szcénára?

Igen, elképzelheto, de megint azt kell megemlítenem, hogy az emberek néha túl nagy hangsúlyt fektetnek a hangzásokra, holott a legfontosabbak a dalok. Ezt mondom a fiatal csapatoknak is, hogy próbáljanak a dalírásban fejlodni, és hagyják, hogy a zene és hangzás magától, természetes ütemben kövesse azt. Bármilyen csapat képes saját hangzást és stílust teremteni. Persze amikor mi tettük ezt, fogalmunk sem volt róla, csak most, húsz év távlatában, ahogy visszatekintenek az emberek, mondják azt, hogy mi valami igazán fontosat alkottunk. Amikor történik, akkor az ember csak megpróbálja azt csinálni, ami természetesen, magától jön.

Szerinted a Client-tel és a Toast Hawaii-al kapcsolatos tapasztalataid milyen hatással lesznek a következo Depeche Mode albumra?

Remélem, hogy mindaz a tapasztalat, amit én a fiatal Client-tel, a lemezkiadómmal és a DJ tevékenységemmel szereztem, Dave és Martin pedig szólóalbumaik készítése során, összadva egy még jobb, sokkal érdekesebb Depeche Mode album elkészítését teszi lehetové. Szerintem mindenki ezt reméli.

Ha lehetoséged lenne bármely muvészt, jelenkori vagy múltbeli, szerzodtetni a Toast Hawaii-hoz, ki lenne az?

The Beatles? The Rolling Stones? Depeche Mode? Cure? New Order? Elég?

Te egyaránt voltál már – és vagy, popsztár, étteremtulajdonos, kiadó tulajdonos és DJ. Van-e olyan álmod vagy ambíciód amit szeretnél még teljesíteni?

Ehhez a listához hozzáírhatjuk még azt is, hogy apa. Természetesen ez a legfontosabb, a többi is fontos de a család mindenek felett áll számomra. Nincs igazán ambícióm, a dolgok csak úgy jönnek, de nagyon hálás vagyok amiért lehetoségem nyílt ennyi különbözo dolgot kipróbálni az életembe, és csak remélem, hogy ez folytatódik.