Mi�rt gondolt�tok, hogy �pp most van itt az ideje egy ilyen v�logat�s-albumnak?

AF: Nem kis teljes�tm�ny t�l�nk egy „Best Of” album megjelentet�se, de jelenleg olyan n�pszer�ek vagyunk, mint tal�n m�g soha.

Ha visszatekintetek az olyan korai sl�gerekre, mint a „New Life”, vagy a „Just Can’t Get Enough”, akkor ez m�r csup�n nosztalgia a sz�motokra, vagy egy kicsit az�rt feszengtek miattuk?

AF: Hogyne! Ha megn�zed az akkori klipjeinket… V�g�l is, gyerekek voltunk m�g, 18-19 �vesek. Tudom, hogy ez k�zhelyesen hangzik, de gyakorlatilag a k�z�ns�g szeme l�tt�ra n�tt�nk fel.

Martin, Amikor Vince kisz�llt a band�b�l a „Speak And Spell” ut�n, nem volt benned valamif�le f�lelem?

MG: Azt hiszem, nagy szerencse volt, hogy olyan fiatalok, �s naivak voltunk, �s nem igaz�n foglalkoztunk a t�voz�s�nak a k�r�lm�nyeivel. Egyszer�en csak lefoglaltattuk a st�di�t, �s bevonultunk felvenni a k�vetkez� kislemezt. Azt hiszem, m�g csak esz�nkbe sem jutott, hogy esetleg nem lesz sikeres. Sz�ks�gszer� volt, hogy Vince �pp akkor hagyja el a band�t. Azt gondolom, ha mindezt �t �vvel k�s�bb teszi, akkor j�val nagyobb z�rzavart okozott volna, mert t�l sokat agyaltunk volna az eg�szen.

�rezt�tek a karrieretek sor�n, hogy valamifajta �tt�r� szerepet t�lt�t�k be?

AW: Az igazat megvallva, soha nem �rtettem igaz�n, mi�rt is vagyunk ilyen hat�ssal a dance kult�r�ra, �s a technora. Az emberek folyton azt k�rdezt�k, hogy „Nem �rzitek, milyen hat�ssal vagytok m�sokra?”, �s �n nem tudtam hova tenni ezt az eg�szet. Sz�momra ugyanis, nem a technol�gia volt a legfontosabb dolog az egy�ttesben. Az csak valami haszn�lni-, kipr�b�lnival� dolog volt, a legfontosabbak azonban maguk a dalok voltak. �s v�lem�nyem szerint, ez most is �gy van. Nyitottak voltunk a technika �ltal ny�jtott �j dolgokra, �s, hogy ez �ltal rengeteg �jfajta hangz�ssal, �s az elektronik�val k�s�rletezhett�nk. Sz�val, a dal volt az alapja a felv�teleinknek, �s egyszer csak elkezdtek minket a techno, �s dance zen�k el�fut�raik�nt emlegetni, ami el�g fura volt a sz�munkra. A mai napig nem �rtem, mi lenne a k�zt�nk l�v� kapocs. �gy gondolom, a dance zen�nek sokkal ink�bb van k�ze az elektronikus zene �tt�r�ihez, mint pl. a Kraftwerk-hez, a Tangerine Dream-hez �s a DAF-hoz, meg a hozz�juk hasonl�, 70-es �vek v�gi n�met elektro-csapatokhoz.

A „People Are People” 13. lett az amerikai list�kon. Fontos pillanat volt ez a sz�motokra?

AF: Amerika egy teljes sokk, �s meglepet�s volt a sz�munkra. K�t kisebb turn�t nyomtunk le ott, amib�l a m�sodik komplett buk�s volt. Dave akkoriban t�vol�ttatta el az egyik tetk�j�t, �s emiatt az eg�sz turn�n fel volt k�tve a karja, ami nem igaz�n j�tt be a k�z�ns�gnek. R�ad�sul, a szintetiz�toraink is cs�d�t mondtak, sz�val teljes katasztr�fa volt az eg�sz. �gyhogy, azzal hagytuk ott Amerik�t, hogy „Nem l�tezik, hogy Amerika valaha is elfogadja a mi zen�nket”, olyannyira a rock volt ott mindennek az alapja. Sz�val, nem is igaz�n foglalkoztunk vel�k az azt k�vet� n�gy �vben. Amikor azonban bejelentett�k az �jabb turn�nkat, pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Volt egy massz�v sl�ger�nk, �s az�ta fantasztikus ott minden k�r�l�tt�nk. Nem tudom megmondani, mi ennek az oka, mert mi soha nem c�loztuk meg tudatosan az amerikai k�z�ns�get.

Mit gondolsz az egy�ttes tagjai k�zt megl�v� speci�lis viszonyr�l? Hogyan jellemezn�d ezt?

AW: A Depeche Mode mindig is egy furcsa egy�ttes volt, ami az �sszetev�ket illeti. A tagok, akik a band�t alkotj�k, illetve alkott�k, nagyon k�l�nb�z�ek, �s mindannyian el�g k�l�n�s szem�lyis�gek. Hogy emberek egy ilyen csoportj�t, milyen f�zi� tartja �ssze, ami hossz� �vekig m�k�d�tt, illetve m�k�dik, azt lehetetlens�g megv�laszolni. Nem sokszor keveredtek �ssze az egy�ttesen bel�li szerepeink, el�gg� el voltunk egym�st�l szepar�lva.

A dolgok teh�t ’85-t�l kezdve j�l mentek Amerik�ban. A „Some Great Reward” �s a „Black Celebration” k�zti id�szakban tapost�tok ki magatoknak azt az utat, ami a „Violator”-n�l, majd a „Songs Of Faith And Devotion”-n�l cs�csosodott ki?

MG: �n ezt nem �gy l�tom. Sz�momra a drasztikus v�ltoz�st a „Black Celebration” hozta. �gy �rzem, onnant�l egyfajta vez�rfonalat k�vetnek az albumaink. Szinte mindent kedvelek, amit az�ta adtunk ki. Ha v�giggondolom a ’86 el�tti id�szakot, akkor az�rt van egy-k�t dolog, amit ma nem igaz�n szeretek. De onnant�l, el�g b�szke vagyok a kiadv�nyainkra.

A „Music For The Masses” megjelen�s�nek idej�re hatalmas rajong�t�bort �p�tettetek ki. Ez az az album, amit lelkesen �dv�z�ltek az �llamokban is.

AF: N�ha vicces rizik�t is bev�llalunk. A „Music For The Masses” egy sz�viccnek indult, amit mindenki �rtett, lesz�m�tva a n�meteket. A c�met egy „Music For The Millions” nev� albumt�l k�lcs�n�zt�k, amit m�g Martin v�s�rolt. �s �gy gondoltuk, hogy humoros volna egy „Music For The Masses” c�m�t megjelentetni. V�g�l t�nyleg „zene a t�megeknek” lett bel�le, amikor volt az a fell�p�s�nk a Rose Bowl-ban, ami tal�n a karrier�nk cs�cspontja. �s ez nemcsak sz�munkra volt nagy dolog, hanem az amerikai alternat�v zen�nek is sokat jelentett.

1990-ben azt�n j�tt a „Violator”, olyan kislemez-sikerekkel, mint az „Enjoy The Silence”, �s a „Personal Jesus”. Milyen meggy�z�d�ssel vett�tek fel ezt az albumot?

MG: Bizonytalanok voltunk abban, hogy egy�ltal�n kommerci�lis lesz-e. �gy gondoltuk, hogy f�leg Amerik�ban kell majd megk�zden�nk vele, hogy egy�ltal�n j�tssz�k a r�di�k. �s hatalmasat t�vedt�nk.

A „Violator”-b�l hatmilli� p�ld�ny fogyott, a r�k�vetkez� „Songs Of Faith And Devotion” pedig, number one lett az USA-ban, �s az Egyes�lt Kir�lys�gban is. Ezzel az albummal vette kezdet�t egyfajta elt�volod�s a kor�bbi st�lusotokt�l. T�bb rockos elemet vittetek bele. Ez �gy lett kital�lva, vagy egyfajta zenei fejl�d�sen mentetek kereszt�l?

DG: Nem, ez nagyon is eltervezett dolog volt. Sok id�t t�lt�tt�nk k�l�n, miel�tt elkezdt�k felvenni a „Songs Of Faith And Devotion”-t, �s �jra akartuk �rtelmezni a Depeche Mode-ot. Martin j�tt ezekkel a dalaival, melyek a rockosabb oldal fel� hajlottak, sokkal bluesosabbak voltak, sokkal ink�bb rock ’n’ roll jellege volt az eg�sznek. �n meg Los Angeles-b�l hoztam magammal az ottani zenei behat�sokat, amikkel tal�lkoztam. Voltam n�h�ny koncerten, ahol egy Jane’s Addiction nev� banda j�tszott, �s amikor l�ttam, micsoda energia vibr�l ezek k�z�tt a sr�cok k�z�tt a sz�npadon, azt gondoltam, „Wow! A Clash �ta nem l�ttam ilyesmit!”, �s ez az eg�sz fantasztikus volt. Valamit magammal akartam vinni ebb�l az �rz�sb�l. Azt akartam, hogy kem�nyebbek legy�nk, �s �gy is tett�nk.

�s ezen a turn�n jutottatok el od�ig, hogy a sz�lloda n�gy k�l�nb�z� szintj�n laktatok, n�gy k�l�nb�z� aut� vitt titeket, n�gy k�l�nb�z� test�r k�s�ret�ben?

MG: Majdnem �gy t�rt�nt. �gy �rtem, Dave gyakorlatilag csak mag�val volt elfoglalva. Alan is teljesen befel� fordult. De �n �s Andy egy�tt j�rtunk iskol�ba, �s kb. 11 �ves korunk �ta ismerj�k egym�st, �gy nek�nk mindig egy aut�nk volt, �s amennyire eml�kszem, egy emeleten is laktunk.

�s milyen k�r�lm�nyek k�z�tt tal�lkoztatok ezek ut�n?

AF: H�t, volt egy kis pihen�, azt�n tartottunk egy tal�lkoz�t Alan-nel. J�magam, Martin �s Alan. Alan azt mondta, „�gy d�nt�ttem, hogy kil�pek, ennyi.” �s ez el�g is volt, kezet r�ztunk, �s elv�ltunk. Dave-r�l azt sem tudtuk, hogy �ppen hol van. Azt hiszem, Alan �gy gondolta, hogy ezzel v�ge, nem lesz t�bb album. De azt�n kider�lt, hogy a Depeche Mode-ban m�g van spiritusz, �s m�g semminek nincs v�ge. Martin �jra dalokat akart �rni, Dave pedig, �nekelni. �s tudod, a rock ’n’ roll is egyfajta drog, �jb�l sz�ks�ged van a kreativit�sra.

A legt�bb Depeche Mode dalnak rendk�v�l spiritu�lis, �s �rz�ki a t�m�ja. Milyen hat�ssal van ez r�d, hiszen te �nekled �ket, m�gsem a te tolladb�l sz�rmaznak? Volt m�r olyan, amir�l �gy gondoltad, „ezt nem �neklem el”, vagy t�bbnyire egyet�rtesz azzal, amit Martin �r?

DG: Az �n el�ad�sm�dom el�gg� k�l�nb�zik att�l, amit � meg�r. Martin dalai emberi kapcsolatokr�l, szerelemr�l sz�lnak, amit b�rki meg�lhet, de az �n �lm�nyeim m�sok, sz�val az, ahogy el�neklem �ket, el�gg� k�l�nb�zhet att�l, ahogy � tenn�. De a sz�vegei inspir�lnak engem, elgondolkodtatnak a saj�t kapcsolataimr�l, arr�l, mit is gondolok a vil�gr�l, hogyan is l�tom a szerepemet benne.

M�g mindig odaad� rajong�k hada vesz k�r�l titeket. Mit gondoltok, mi�rt?

DG: Ez t�bb dologb�l tev�dik �ssze. Martin dalai minden k�ts�get kiz�r�an szem�lyes hangv�tel�ek, �s mindannyi�nkat �rint� dolgokkal foglalkoznak. Sz�val, magadra ismerhetsz benn�k. �gy gondolom, sok rajong�nk vel�nk egy�tt n�tt fel, vel�nk vannak a kezdetek �ta, �s biztos vagyok benne, hogy sokan k�z�l�k m�r otthon a saj�t csal�djuknak mutatj�k meg a lemezeinket. Szerencs�snek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen r�g�ta l�tez�nk. Ez csak n�h�ny egy�ttesnek siker�lt.

A Depeche Mode m�g mindig egy rendk�v�l n�pszer� banda. B�szk�k vagytok erre?

DG: �, igen. M�r csak arra is, hogy 25 �vet egy�tt tudtunk t�lteni. Ezt t�l is kellett �lni. Nem sok es�lyt adtam pedig magunknak. Tal�n, t�bb a k�z�s benn�nk az olyan band�kkal, mint a U2, vagy az REM, mint a hozz�nk hasonl� kort�rs-zenekarokkal.

Hol l�tj�tok a Depeche Mode hely�t 2006-ban?

DG: Nem igaz�n ill�nk bele sehova, �s nem is illett�nk soha. Nincs m�g egy olyan egy�ttes, mint a Depeche Mode, aki �gy dolgozna, tenn� a dolg�t, mint mi. Ez egy teljesen egyedi dolog, neked pedig, bele kell �lned magad, mert ez valami annyira m�s, �s azt hiszem, pont ez a Depeche Mode egyik er�ss�ge!